Nem megy ki a fejéből. Még szerencse. A kritikus is ember, vannak szenvedélyei, lelke, alkotó egzisztencia, legalábbis rakodómunkás. Ámbár Magyarországon parazita-számba veszik, mint aki nem csinál semmit, nem gondolkodik, csak baszakodik, vajdaságiasan szólva. Legyen szó ezért a kritikus szívéről…