Játsszunk boltost!

Nem megy ki a fejéből.  Még szerencse. A kritikus is ember, vannak szenvedélyei, lelke, alkotó egzisztencia, legalábbis rakodómunkás. Ámbár Magyarországon parazita-számba veszik, mint aki  nem csinál semmit, nem gondolkodik, csak baszakodik, vajdaságiasan szólva. Legyen szó ezért a kritikus szívéről is ebben a blogban, a mostoha szívről a Hófehérkéből.

Nem megy ki a fejemből, hogy egy rövidtörténetbe, pontosabban szólva egy pici kis prózába, mint ez itt, mennyi minden belefér:

Csak nekünk volt parafánk, élesztőnk, csak nekünk volt szalicilünk. Mézeskalácsot csak Hermann árult.
Sokáig álldogáltam a kis fekete bolt mézillatában – amikor elvitték.

Tolnai egyoldalas, három mondatos "regénye" ez a Gogol halálában. Az apja egész boltja belefért, és az apja gyarmatáru-kereskedésének a sorsa, mivel a boltot államosították, és az édesapját aztán be is börtönözték. És amikor a zsidó boltost elhurcolták. A két esemény egymást fedi. Az apját és a Hermannt is elvitték. A gyerek mindkét boltban jelen van -- egyszerre.

Mint már írtam, az apja kanizsai boltja Tolnai Ottó írói archetípusa. 

Hogy működik ez esztétikailag? Tolnai Ottónál esztétikailag minden működik, ő egy kiváló, olajozott, nagy esztétikai gépezet, a maga nemében az utolsó, mert az esztétikának -- mint az össz érzékek, sensusok finom mechanizmusának, rejtélyes összjátékának -- ez a becse ma már (sajnos) nem releváns, ami azért is nagy kár, mert az esztétika a gondolatok szülőanyja.

Az anyagok -- Tolnai "materiális poétikájának" (Thomka) archetípusai -- elfoglalják az egész kis prózát, a kispróza szétteríti őket a maga piciny terében. Az a bolt bizonyára kicsi volt, és zsúfolt. 

(Az én apai nagyapámnak darálója volt. A búza, a kása, a dara, a zab, az árpa, a kukorica voltak ott, Zomborban, abban az ő kis boltjában a domináns anyagok. Kisgyerekként ezekkel az anyagokkal játszottam, folyattam őket az ujjaim közt és vízzel összegyúrtam őket, mindenfélét műveltem velük; máig emlékszem, mit jelent ezeknek a matériáknak a tapintása, szaglása, csodálata.)

Itt az anyagok egzotikusak, mai szemmel nézve ritkaságok. A parafa, mint a gyarmatáruk szinekdochéja. Az élesztő mint falusi és biblikus alapanyag; a kenyér szinekdochéja. A szalicil mint vegyi anyag, tartósítószer, mint a falusi háztartások észrevehetetlen alapanyaga, hisz, ugye, a befőzéshez (volt) elengedhetetlen. A szalicil a befőttesüvegek sorát is jelenti a kamrában, a telet is jelenti.

(Az anyai nagyanyám elszalajtott a sarki boltba -- a Csoszihoz, így hívták a boltost, aki csoszogott -- élesztőért, szalicilért, miegyébért. Az élesztőre határozottan emlékszem, nagy, szagos tömbből vágott le a pengéjével a Csoszi egy-egy darabkát. Picit morzsálódott. Alighanem külön erre a célra szolgáló vágószerszám volt az. A szalicilt kis tasakokban árulták.)

Mennyi anyagot kaptunk Tolnaitól! Nem tudom felsorolni: por, liszt, sár, vizek, növényi matériák, fák, deszkák...!

Egyszóval elég volt ezt a három szót odatenni -- úgy, hogy oda legyenek téve --, és máris érezhető az egész fűszeresbolt, az egész falu!

Az apa boltjának konkurenciája volt a zsidó bolt, a Hermann boltja. Ahol, mondja a kicsi kis próza, mézeskalácsot is árultak, tehát a gyereket vonzotta az a titokzatos "kis fekete bolt" és az illata. (A gyerek érzékelése az állatokéhoz hasonlóan sokkal erősebb, mint a miénk.)

(A mézeskalács az én gyerekkoromnak is egyik "gombja" volt, a nagyanyám kerek mézeskalácsot sütött, fél diót nyomott a közepébe. A kemény sütemény megpuhult aztán. És sajátos illata volt. Sokáig elállt. A nagyanyám engem is beavatott, szabad volt nyomkodnom a féldiókat a tésztába. -- Vagyunk néhányan, akiknek elég kimondani azt, hogy szalicil, élesztő, mézeskalács, máris emlékek fakadnak föl a mélyből. A vásári mézeskalács más volt, mint az otthoni. Ó, és külön mézeskalácssütő is létezett! Mint mesterség. A vásárokban, búcsúkban tükrös mézeskalácsszívet, nyakláncba, rózsafüzérbe fölfűzött, színesre festett mézeskalácsot árultak. Ami viszont nem puhult meg, kőkeményre szikkadt.)

A rövidprózában a bolt és a Hermann szavakra azonnal beugrik: zsidó. A zsidó boltos.

(Anyám mesélt a bezdáni zsidó boltosról, akit elhurcoltak. Anyám elbeszélésében soha szemernyi antiszemitizmus sem volt. Nem is tudta, mi az, hogy antiszemitizmus. A gyerekkorából azt őrizte, hogy néha -- mert szegények voltak --, selyempapírt, irkát vásároltak a boltban.)

És a kollektív emlékezet is megnyílik, a holokauszt emlékezete. A "kis fekete bolt" azt a fekete színt is behozza, a kémény színét, amiről a gyerek mit sem tudott, és ami egy történelmi korszaknak a színe és az allegóriája, szinesztéziája. A "mézillatában" szó a meztéllábot is beköti. A mezítlábas gyerekeket és a kifosztott, földönfutóvá lett és kivégzett emberek állapotát.

Most nincs nálam a Költő, disznózsírból, Zentán maradt, de milyen érdekes lenne kigyűjteni a könyvből az apja boltjára és a Hermann boltjára vonatkozó visszaemlékezéseket. A "kis fekete bolt" az emlékezet fekete doboza is egyúttal.

A fekete szín egyébként később Tolnai egyik eleven, pasztózus színe lett, amiről sokat írt, pl. a Nádler-album előszavában: "Nádler, a feketefestő".

A Homokvárban, Palicson volt alkalmam látni Tolnaiéknál Nádler egyik csodálatos, szénként (József Attila-i szénként!) csillogó feketéjét, sőt aludtam is alatta. A Nádler-esszéjében Tolnai keresi a "Nádler felé mutató jeleket" -- én azt hiszem, hogy a "kis fekete bolt" volt az első.

(Öröm, mindig, amikor Tolnai Ottó vezet a képzőművészetben, amikor a szálak a betűk közül színek, képek közé szöknek. Van ebben némi megkönnyebbülés is, a betűktól elszabadulni a képzőművészetbe. Aztán onnan visszakerülni, visszakényszerülni a szavakba... Ámde zseniális, amikor a nevezett szövegben Tolnai a Czuczor--Fogarasi FEKETE-címszavát idézi. Zseniális etimológia: "Némelyek szerént, Fek-ette, azaz mit a fek, fekély megrontott..." Az is egy csoda, ahogy Tolnai ugyanebben a címszóban fölfedezi a "világsugár" szót, mármint a fekete szó "jelenti a legsötétebb színt, mely legkevesebb világsugarat vet vissza". Nádlernél -- elnyel.)

A Tolnai és a Czuczor--Fogarasi kimeríthetetlen.

És már látom, a szálak a kis fekete bolttól Nádleren át Goyához vezetnek! Fekete vasárnap lesz a mai.